csipkeszervír

Úgy kezdődött, hogy a glamourosan felturbózott nappalinkban volt egy fehér üvegasztalka, amely lelki szemeim előtt életveszélyessé vált, amióta a két gyerkőc az új kanapén ugrándozik folyton-folyvást. (persze a fegyelmezés is sokat segítene, de az engedékeny anyuka inkább kieszel egy másik megoldást :-)

Íme a használaton kívüli szervírozó asztalka, mely szebb időket is megélt már.

A célnak éppen megfelelne, dehát elég ronda szegénykém. Úgyhogy belefogtam, és körberagasztottam.

Majd lefújtam a fa részeket fehér akryl spray-vel. (Igazság szerint, egy kicsit meg kellett volna csiszolni előtte, de én ezt a munkafázist kihagytam, mert a délutáni alvásidőben végeznem kellett a projekttel.)

Ez kb. 5 percig tartott, és ilyen lett:

Persze, így is maradhatott volna, de még mindig nem illett a nappaliba, ezért meg kellett bolondítani valamivel.

Jöhet a csipke! (mely újra reneszánszát éli, de csak úgy rárakva egy asztalra, az mégis olyan ciki, hát fújjuk oda!)

Találtam egy régi függönyt, amiért nem kár, így szétvágtam egy kis ráhagyással, majd rögzítettem szorosan, alul kis szögekkel, mert az oldalát is csipkésre akartam.

Majd fogtam az ezüstszínű spayt, és hajrá.

kb. 10 perc után leszedtem, és voálá:

Különösen érdekes lett a csipke rajzolata a bőrborításon. Az alsó részt pedig telibe fújtam ezüsttel.

Íme az elkészült asztalka, mely a kiscsajoknak is nagyon tetszett, és vígan ugrálhattak tovább.