We love Balaton

A csajos 2 nap után egy kis családi vakáció a Balaton partján.

Utunk Füredre vezett, ahol többször megfordultunk nyáron, hiszen olyan jó érzés, hogy már nem muszáj külföldre utazni, ha egy kis riviéra hangulatra vágyik az ember.
Van itt olasz fagyi, spanyol hangulat, francia reggeli, európai kultúrális program s magyar lángos is.

A croissant tényleg majd' annyira finom, mint Franciaországban, a kávé pazar, és a mögötte látható morzsák az isteni házi kakóscsiga nyomát sejtetik, ami nem bírta megvárni a fotózás kezdetét:)

(Hamarosan feltöltöm a cookerblondi oldalt, addig egyetek sok ilyen finomságot, mert utána ezeket már csak mértékkel, bűnöző napokon lehet.)

A Silver udvarban napsütéses téli hétvégéken is érdemes sültgesztenyézni és gyönyörködni a hullámokon cikázó napfényben.

A szökőkút varázsa pedig a kávé felhörpintéséig kitart.

Na jó, elárulom, hogy nekünk nem sikerült ezt a nagy adag kávét egyszerre felhörpinteni (talán ha presszó lett volna), mert száguldoztunk a gyerekek után hol jobbra, hol balra.
A pincér meg is kérdezte nagyon udvariasan, hogy nálunk minden reggel ilyen rohangálósan szokott-e telni, mire ki kellett ábrándítanom, hogy ez így megy egész nap, ez csak a reggeli bemelegítés része.

Azért volt, hogy egyfelé is sikerült húzniuk egymást

vagy nekünk őket

A Tagore sétány árnyékot adó fái alatt órákat lehet tölteni....,

de nem nekünk, mert mi szaladunk tovább a strandra, csak egy kis hattyúetetés, ami megálljt parancsolhat.

Egy-két jó tanács kezdő anyukáknak: lábbal hajtós motort a sétányra ne vigyetek, kis korkülönbség esetére ideális az ikerkocsi, főleg ha ti is gyalog mentek fürdőzni.

A füredi strandok szinte kivétel nélkül felújításra kerültek. Tiszták és gondozottak, kiépített járdákkal, játszóterekkel, napozó-, és hintaágyakkal, virágokkal. A parton homokos részt is kialakítottak, ahol a gyerekek is bátran pancsolhatnak és építhetik a várakat kedvükre. Az NDK feeling már eltűnőben van...

Az esti forgatag előtt, vagy a gyerekek délutáni babakocsis alvása közben érdemes időt szorítani André Kertész fotókiállítására a Vaszary Villában. Nagyon érdekes egy fényképész szemével nézni az 1920-as éveket. Főleg úgy, hogy egyidőben láttatja a magyar valóságot, s a párizsi fényűzést, ami tulajdonképpen semmi flanc csak a csodás Párizs a parisienekkel. (És fülembe csendül a Padlás: ....fény év távolság...)
(Mi nyáron, többek között, nemcsak André Kertész műveit néztük meg, hanem Vásáry André koncertjét is meghallgattuk, aki a világ három szoprán férfi énekese közül az egyik.)

A füredi borhetek véget értek, az utószezon elkezdődött, még egy balatoni élményt viszont megosztok veletek, hamarosan a 43. kékszalag élménybeszámolóját olvashatjátok. Hogy miért? mert túléltük...
addig is, szeressétek a Balatont