"A tengeren nagyon rossz utam volt, de a hajótörés nagyon jól sikerült!"
- mondta Zénon a görög filozófus, és ezt éreztem én is az idei Kékszalag verseny után.
A 48 órás Balaton-kerülő vitorlás versenyen a 145 km-es távot (Füred-Kenese-Keszthely-Füred) 2 nap alatt kell teljesíteni kikötés nélkül. Idén a közel 600 induló hajóból kb. a fele ért célba, a másik felét vagy menteni kellett, vagy horgonyon állva, vagy nádasba bújva próbálta átvészelni a 80 km/h szelet, mely több, mint 24 órán keresztül, szakadatlanul fújt.
A készülődésről pár szó, hiszen már napokkal a verseny előtt lázban égtünk, és hát a hajózást nem lehet elég korán kezdeni:
Tehát a hozzávalók listája:
Hajó -van
Kapitány -van
Elsőmatróz és kosztfelelős -van. (ez volnék én)
Kell még minimum 1, de inkább 2 ember.
Barátnőm alkalmas a feladatra, ugyan a hajóhoz nem nagyon ért, de haláli a csaj, feldobja a hangulatot, és senki nem fog unatkozni a vízen töltött 2 nap alatt -jöhet.
Karcsi a régi cimboránk, mindenre kapható, vitorlázás? hát persze! ugyan még nem ültem hajón, de jól hangzik. Miután megegyeztünk, hogy nincs teljesítménykényszer a barátnőmet illetően, belevágott a buliba -jövök.
Már "csak" regisztráció nekünk és külön a hajónak, befizetés, bélyeg, vitorlás egyesületi tagság, és sportorvosi igazolás kellett. (Ahova a fiúk minket küldtek, sétálhattunk is egyszál bugyiban a sportorvos előtt azért a "gyorsankell" pecsétért:)
No de összeállt a dolog, irány a kikötő!
Elárulom, hogy sétavitorlázásra készülvén, a menüt ehhez igazítottam: vaddisznósült rukola salátával és jóféle borokkal sajtokkal stb.
Reggeli vitorlabontogatás és nagy izgalom a kikötőben: (ezek nem mi vagyunk:)
és irány a verseny!
Szóval felhúztuk a versenyzászlót, és elindultunk a rajtvonal felé, ahol 600 hajó állt útra készen:
Az idő gyönyörű, van egy kis szél, jól rajtoltunk.
Délután beköszöntött a forróság és a szélcsend, úgyhogy egy kis lazításra is jutott idő
Itt még Karcsi is lelkesen mondta: I like it!
Sikeresen megkerültük az első bójánkat és hátszélben siklottunk tovább
A kapitány tartja a "gyeplőt"
Aztán kezdődött a húzd meg, ereszd meg.
A baljós előjelek már láthatóak a háttérben
A Tihanyi szoros előtt (még odafelé) mentőmotorosok figyelmeztettek minden résztvevőt, hogy a csövön túl erősödik a szél, mentőmellényeket felvenni!
No, ekkor kellett volna visszafordulni, és a vaddisznót befalni.
De mi mentünk rendületlenül, számítottunk viharra, de csak olyan kis balatoni félórás zuhéra. A tapasztalt rókák szerint sem volt ehhez fogható időjárás legalább egy évtizede.
Az alapproblémánk az volt, hogy a versenykiírás szerint a motort nem lehetett fent hagyni a hajón, így mi eltettük egy külső tárolóba lefektetve, ami az óriás hullámzás során annyira beszorult, hogy mozdíthatatlanná vált. Így esélyünk sem volt kikötni.
Így mentünk előre, kb. száz és száz villámcsapás közepette, akkora szélben, hogy a hajó simán 90 fokot dőlt hol jobbra hol balra, brrrr szörnyű volt.
Egész éjszaka hánykolódtunk (szó szerint is), míg reggel 7-re egy kemény nap után már minden erőnk elfogyott, segítséget nem kaptunk, hiszen életeket mentettek a vízből (kb. 300-at), úgyhogy megcéloztuk a szemesi nádast (hál' Isten felhúzható tőkesúlyos a hajó), és az egész szombati napot ott töltöttük.
Helyre raktuk a vitorlákat, kiszabadítottuk a motort (a vaddisznósülthöz senki nem nyúlt), és estefelé visszamotoroztunk a kikötőnkbe, amikor már alábbhagyott a szél.
A kikötésre már beesteledett, de azt az estét nem felejtjük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése