 |
| A nyár utolsó érintése |
Itt az ősz, itt van újra.
Valahogy idén már vártam,...
valahogy idén nem a lehulló falevelek után maradó kopár fákat látom, hanem mindazt a szépséget, amit az ősz adhat nekünk:
A különösen szép fényeket, ahogy a kissé már erőtlen napsugarak átvillannak az ágak között.
A különösen intenzív színeket, ahogy sárgából vörösbe öltöznek a fák.
Az őszi illatokat és ízeket, a didergő reggeleket.
Különösen a kíváncsi gyerkőceimet, ahogy várják anya hogy huppan bele a felkupacolt falevelekbe.
Azt a különös élményt, mely visszaköszön ilyenkor a múltból.
Elmerengek...
és írok, mert eszembe jutnak Halász Bódog szavai Nagy Bandó András tollából a Vár rád Toscana c. műben:
"A szavak pedig, akár a hollók csőréből elhullajtott diók: gyökeret ereszthetnek, fává nőhetnek."
"Az elhullajtott dióból kisarjadt csemete magában hordozza a dús lombú fát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése